Valljuk be: életünk legnagyobb ajándékai a gyermekeink, de mindannyian tudjuk, hogy nemcsak móka és kacagás az élet velük. Vannak nehéz pillanatok, napok és időszakok, amikor úgy érezzük, hogy nem tudjuk kézben tartani a dolgokat, hogy szinte egész nap csak egymással küzdünk, egy egyszerű felöltözés fél óráig tart stb. A korábban megálmodott boldog családi életre inkább a kiszámíthatatlanság, az állandó változás a jellemző. Az anya- és apaszerepet nem lehet felmondani egyik napról a másikra. Nem tehetjük meg azt, amelyet egy munkahelyen igen, hogy egyik nap nem megyünk be dolgozni, és felmondunk. Itt életünk végéig helyt kell állnunk, és a korábbi szerepeinket is ugyanúgy el kell látnunk… Mégis a rengeteg örömteli pillanat, egy jól sikerült közös családi reggeli vagy kirándulás rengeteg erőt és plusz energiát ad a továbbiakhoz. De sokszor ez nem elég erőforrás…

Amikor egy anya belefárad a mindennapokba…

Manapság sok olyan anyukát látok, akik szültek rövid idő alatt 2-3 gyermeket, és láthatóan nagyon elfáradtak, elcsigázottak és kimerültek. Életük minden pillanatát a gyermekek töltik ki, önmagukat feladva látják el anyai feladataikat. Ez a hosszantartó állapot – ha az anyuka nem tud rendszeresen heti 1-2 órát kikapcsolódni és egy picit elszabadulni otthonról – könnyen felőrölheti az anyát. Egy ismerős családban történt meg az, hogy az anyuka – bár már iskolás volt mindhárom gyermeke – nem dolgozott, hanem a család életét szervezte, végezte a házimunkát stb. Az apuka nagyon sokat dolgozott és emiatt keveset volt otthon. Az anyuka nem volt elégedett ezzel a helyzettel, nem tudott igazán mással foglalkozni, kikapcsolódásra nem volt ideje, és a férje, aki amúgy nagy támaszt jelent számára alig volt otthon. Nos mindennek a vége az lett, hogy nagyon komoly depresszióba esett és a pszichiátriára került. Ekkor már muszáj volt átszervezni a család életét, és az anyuka egy rég elfeledett hobbiját kezdte el újra űzni. Ez azóta is erőt és feltöltődést ad neki a mindennapokhoz.

Mi áll ennek a hátterében?
Miért kerül egy-egy anyuka ilyen állapotba?

Egy amerikai pszichoanalitikus a 80-as években sokat foglalkozott az anyák kiégésével. Úgy magyarázta ezt a jelenséget, hogy a nők felnőtté válásuk hosszú évei alatt kettős képet fejlesztenek ki magukról. Az egyik a környezetnek szól, a másik maguknak. Az általános elvárás a nőkkel szemben mélyen beleitatódik a tudatukba. A társadalmi elvárásoknak megfelelően egy nő és majdan egy anya először mindig másokról gondoskodik, azok szükségleteit deríti ki és látja el, azért, hogy mindenki jól érezze magát. (Valljuk be őszintén, ez tényleg szinte mindenhol így van..) És mindezek után jöhet szóba ő, az ő igényei és szükségletei. És erre általában már nem marad idő és energia… Így nem jut idő a pihenésre, kikapcsolódásra, a partnerre…Sőt! A legtöbbször az szokott előfordulni, hogy a saját igények iránt érzék nem is alakul ki az anyákban, hanem csak mások elvárásai szerint élnek. Ezért érzik magukat sokszor elégedetlennek. Ugyanis az nem mindig elég a boldogsághoz és lelki békéhez, ha körülöttünk mindenki jól érzi magát…

Különösen nehéz helyzet áll elő akkor, ha semmiféle segítsége nincs az anyának. Hallottam olyan esetről, amikor egy család vidékre költözött, de a nagyszülők és a barátok a nagyvárosban maradtak. Bár a szülőknak az igénye megvolt rá, de mégis másfél évig semmiféle lehetősége nem volt arra, hogy egy kicsit kikapcsolódjanak kettesben. Ugyanis nem volt kire hagyni a gyerekeket. Rövid idő után vissza is költöztek a városba. Van olyan eset is, amikor egy anya lelkiismeretfurdalást érez azért, mert szeretne egy kicsit kimozdulni otthonról. Ez az érzés is abból fakad, hogy a társadalom az anyákkal szemben önfeláldozó szerepet támaszt. És ebből fakad az is, ha egy anya sokszor szervez magának külön elfoglaltságot, a társadalom rosszalóan néz rá… Lehet, hogy ez utóbbi sem a legjobb megoldás, és az arany középutat kell megtalálnunk.

Mi a megoldás?

Látom azt, hogy kettő vagy három gyerekkel milyen nehéz egy család életét müködőképesen felépíteni, az óvodát-iskolát-különórákat összehangolni.. és akkor még a házimunka elvégzéséről (ami megér egy külön bejegyzést) nem is beszéltünk… Mégis, annak érdekében, hogy egy anya jól érezze magát a bőrében, azt javaslom, lógjon meg időnként és kapcsolódjon ki 1-1 órára. Ezzel mindenki csak nyer. Az anya plusz energiákat, a család meg egy  jókedvű anyát… [Az más kérdés, hogy általában még ilyenkor is a gyerekek körül forognak az ember gondolatai…. :)]

Irodalom: Mahler-Mussal: Kimerült szülők

Szívesen olvasnál még több érdekes témáról, mondjuk a szoptatásról, a baby blues-ról, vagy a kötődésről stb.? Akkor gyere és regisztrálj be a honlap ZÁRT oldalára és még a “Mi gyermekeink boldogságának az alapja” című tanulmányt is letöltheted.

«UGRÁS A REGISZTRÁCIÓHOZ»


Hozzászólások

Néha kell egy kis lazítás… — Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük