“Nem bírom már sokáig azt a hatalmas felelősséget elviselni, ami rajtam van – mondja egy háromgyermekes anyuka. A legnagyobb gyermekem most kezdte az iskolát, a középső még óvodás, a legkisebb pedig már elmúlt 2 éves. Minap a legnagyobb legurult a lépcsőn rollerrel, a legkisebb utánament motorral. A kicsi olyan nagyot esett, hogy kórházba került agyrázkódás miatt… Mindez egy pillanat alatt történt..”

” A kislányom a bátyjával játszott a szobában, amikor nekiesett az iróasztalnak és a fiók sarka annyira megsebesítette a homlokát, hogy össze kellett varrni – panaszkodja egy szintén háromgyermekes anyuka.

Rengeteg ilyen történetet hallok. Tapasztalatból mondom, hogy már egy gyermek is állandó felügyeletet kíván. Amikor egy baba elindul felfedezni a világot, és nemcsak egy helyben fekszik és nézelődik, onnantól kezdve mindig rajta kell tartanunk a szemünket: mire mászik fel, mit vesz le az asztalról, mibe iszik bele, mit vesz a szájába stb. Egy anyuka – akinek pár hónapos kisfia van – azt várja már, hogy végre egyedül tudjon a kicsi helyet változtatni. Ő még nem tudja, hogy ez egy állandó stresszforrás lesz majd az életében. Csak akkor van egy kis nyugalom, és lazíthat az ember, ha gyermeke alszik. De még akkor is legurulhat az ágyról.. :).

Ha ezt előre mondta volna valaki… 

Komolyra fordítva a szót, azt látom, hogy ez a fajta felelősség és az állandó figyelem egy komoly lelki terhet rak az anyákra, és valós problémáról van szó. Ez egy olyan szegmense a gyermekvállalásnak, amelyről nem igazán hallani sehol, pedig a kicsik testi épsége az egyik legfontosabb dolog a világon… Bele sem gondolunk ebbe úgy igazán, csak akkor szembesülünk a helyzettel, amikor először látjuk megindulni a lépcső felé az éppen már járni tudó csemeténket. Gondoljunk csak bele, egy-egy komoly figyelmet igénylő munka után jól esik lazítani és csak úgy ülni és merengeni. A gyermekeink esetében a merengés szakasz kimarad. Csak állandó odafigyelés van… Pedig a gyermekek számával a felelősség, az állandó figyelem is megsokszorozódik, és az év minden napjára vonatkozik.

Minderről azért kell beszélnünk, mert ha egy anyukának a nap nagy részében egyedül kell ezzel a teherrel megbírkóznia, akkor nem várható el tőle, hogy állandóan odafigyeljen mindenre, és a fél szeme örökké a gyermekén legyen… és akkor történnek ilyen balesetek. Hiába tesszük biztonságossá a lakást, történhet baleset máshol, adott esetben egy lépcsőházban. Hiába vagyunk úgy kódolva, hogy egyszerre több dologra is tudunk figyelni, de reggeltől-estig ez a feszült figyelem senkitől nem várható el. Nyilván nem egyformák a gyerekek. Van akinek nem kell állandóan a sarkában lenni, mert kiszámíthatóbb a viselkedése. De az az elvem, hogy még ez sem garancia, mert a kicsik nagy mágusok. Bármilyen – számunkra tökéletesen biztonságos helyzetből is tudnak nagyon komoly balesetforrást teremteni. Megértem az első anyukát, megértem a félelmét, hiszen három gyermekkel küzd nap mint nap, háromfelé kell állandóan figyelnie, és ez nagyon kimerítő.

Sokan csak akkor jönnek rá, hogy mit vállaltak, amikor gyermekük a totyogó korszakba lép, de sokszor olyankor már a második baba is úton van. Addig valóban nincs ilyen jellegű aggodalom a család életébe, de azután már egy egyszerű bevásárlás is rémálommá válhat.

Mi lehet a megoldás?

Nézzük a tényeket: A gyermekeinkért felelősség tartozunk – ha tovább nem is – de 18 éves korukig biztos. Megfelelő neveléssel, és a határok meghúzásával, elejét vehetjük a baleseteknek, de mindent ez sem előz meg. Próbáljuk meg őket bevonni az otthoni tevékenységekbe. Egy másfél éves gyermek, már sok mindenben tud segíteni (pl. be és kipakolni a mosógépet, a maga módján teregetni, kis játékseprűvel söprögetni) ráadásul – érezve a bizalmat – mindezt még örömmel is teszi, és mi meg addig is nyugodtabban végezhetjük a házimunkát. De ne felejtsük le, hogy az anyukák is emberből vannak, néha kihagy a figyelem egy-egy pillanatra és könnyen baj történhet. Ezért nagyon fontos a segítség, hogy az anyák is lazíthassanak egy kicsit, és fel tudjanak töltődni… Mert gyermekeink egészsége a legfontosabb a világon…

A hozzászólások le vannak tiltva.