Manapság – csak úgy mint a szoptatás – a szülés is túl van dimenzionálva, olyan értelemben, hogy manapság nem illik a szülés negatív oldalairól szólni, hanem mindenhol a könnyű és gyors szülésről és a csodálatos élményről szabad csak beszámolni. Ez a trendi. Holott mindannyian tudjuk, hogy ez csak a cukormáz, és a legtöbbször erről szó sincs… Olyannyira nincs szó erről, hogy sajnos sok anyuka olyan traumát él át szülés közben, hogy hónapokig vagy akár évekig is eltart kiheverni ezt a rossz szülésélményt, nem beszélve az egyéb hatásairól is.

Hallottam olyan esetről, amikor az anya a szülőszobára bekerült, de hiába várta az orvosát, mert akkor tudták meg, hogy az orvos előző nap öngyilkos lett, majd ezek után olyan barbár egészségügyi csapat vezényelte le a szülést, aminek a vége császármetszés lett, hogy azt mondta ez az akkor 23 éves lány, hogy ő több gyereket inkább nem szeretne…

Az orvosok gyűrűjében

Annak idején, úgy 100 évvel ezelőtt, a szülés otthon zajlott, a maga tempójában, maximum egy bába közreműködésével. Manapság ez az életre szóló esemény bekerült a kórház falai közé, természetesen annak jótékony, és egészségügyi szempontból felbecsülhetetlen előnyeit nem elfeledve – de ugyanakkor átestünk a ló túloldalára, és sok esetben ez a kórházi lét okozza azt a hatalmas lelki sebet, amelyet egy-egy anyának akár évekig is eltarthat kiheverni. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a szülésnek van egy természetes folyamat, amelyet sok esetben megpróbálnak felgyorsítani, lerövidíteni, hogy minél hamarabb vége legyen. Szerencsére vannak mamabarát kórházak, és a mai dúla-szülésznő rendszerrel igyekeznek valamit visszacsempészni a kórház falai közé a régi világból…

A poszttraumás stressz

Mindannyian mások vagyunk, más fájdalomküszöbbel, más igényekkel-vágyakkal. Az első gyermek születése előtt még mindenki a boldog tudatlanságot éli meg, de a következő szülésre való lelki felkészülést, ez az első szülésélmény határozza meg teljes egészében.

Amikor valaki egy rossz szülésélménytől szenved, könnyen kialakulhat nála  a poszttraumás stressz állapota, amely akár szakember segítségét is igényelheti. A pszichológusok elmondása szerint ez olyan tünetekkel jár, hogy az anyák rémálmoktól szenvednek,  fejükben újra és újra lejátszódik a szülés, hirtelen bevillannak a szülés egy-egy pillanatai, és ez olyannyira blokkolja őket, hogy nem képesek elvégezni a mindennapi tevékenységeket, és a babával foglalkozni. Továbbá nem tudnak a babával kötődést kialakítani, bezárkóznak a saját világukba, a kicsik ezt megérezve nyűgösebbé válnak, ami még jobban fokozza az anyák kudarcélményét. Sőt az is előfordulhat, hogy nem azonnal jelentkezik ez az állapot, hanem egy-egy helyzet (terhesség, stressz, munkahely elvesztése) során.

Sajnos a poszttraumás stressz az élet egyéb területeire is hatással van, hiszen egy újabb gyermekvállalástól való rettegés kihatással lehet a házas életre és magára a házasságra is. Szerintem ebben az a legszomorúbb, hogy minden első szülés előtt álló kismama nagy várakozással tekint a szülésre, és valami miatt ott a szülőszobán elromlik minden, amely ilyen komoly romboló hatással van az egész családra… Talán ha nem lenne ennyire eltorzítva a valóság manapság, vagy több odafigyelést kapna a szülő anyuka kevesebb rossz szülésélményünk lenne.

Mit tegyünk, hogy elkerüljük a rossz szülésélményt?

Azt tudjuk megtenni, hogy információt gyűjtünk az orvosunkról (mire számítsunk vele kapcsolatban szülés közben), a kórházról, a szülészetről, a szülésznőkről, a fájdalomcsillapítás lehetőségeiről, és magáról a szülés folyamatáról. Szerintem ez utóbbi nagyon fontos. Nem érdemes homokba dugni a fejünket kismamaként, jó ha olvasunk arról, hogy milyen szakaszokból áll a szülés, mert így legalább nagyjából ismerjük azokat. A többit pedig úgyis ott fogjuk – remélhetőleg pozitívan – megtapasztalni…

Irodalom:  Kitzinger S., A szülés árnyékában – katarzis vagy krizis

•