Akinek van gyermeke, netán több is, az nagyon jól tudja, hogy bizony a sok öröm mellett sok nehézség is adódik. Ami a gyermekválallás előtt egyszerű volt és problémamentes, az gyerkekkel együtt sokkal több kihívással bír. Mire gondolok? Utazásokra, bevásárlásokra, közös étkezésekre, betegségekre stb. Például hazafelé menet gondolunk egyet és beugrunk a sarki közértbe egy kefirért, ez a művelet mindennel együtt kb 5 percig tart… de gyerekekkel akár 20 percig is eltarthat, hiszen a csokik és cukorkák hívogató világa ellenálhatatlan a számukra… Én sem gondoltam volna, amíg nem lettem anya, hogy bizony egy ilyen helyzet is komoly logisztikát igényel…

Stresszfaktorok?

Azért fontos erről beszélni, mert saját tapasztalatom is az, hogy ezek a helyzetek – ahogy a szakemberek nevezik – komoly stresszfaktorok lehetnek a szülők életében és a (még) gyermektelenek számára mindez talán érthetetlen. Pedig fontos, hogy szülők és a majdani szülők tudatosítsák magukba ezeket a kihívásokat is, mert így könnyebb rájuk felkészülni és adott esetben kivédeni. Ha előre tudjuk, hogy mireszámíthatunk gyermekünk részéről egy utazás vagy egy bevásárlás során, akkor könnyebben megtudjuk oldani a felmerülő problémákat.

Vagy mégsem?

Viszont arról sem feledkezzünk el, hogy gyermekünk is érzésekkel és vágyakkal bíró önálló kis lény, akit érdemes partnerként kezelnünk, nem(csak) uralkodni felette. Lehet, hogy az esti lefekvés azért nyúlik el, mert gyermekünk úgy érzi, hogy nem volt számára elég a nap folyamán együtt töltött idő. Vagy ha nagyon kezelhetetlen, nyügős és nehéz vele szót érteni, akkor szintén elképzelhető, hogy lemerült az érzelmi tankja, azaz nem érzi eléggé a szülei
szeretetét és ez megijeszti őt. Jómagam is sokszor rájövök arra, hogy valóban érdemes a dolgok mögé nézni, és a gyermekem nem arra van kitalálva, hogy engem bosszantson, hanem kézzelfogható magyarázata van a viselkedésének.

Ahol a gyerek csak akadály…

Kapcsolódó anyagok ◊ ◊ ◊ Az Érzelmi Tank
Szeretetünk sava-borsa

Vanna olyan szülők, akik ha mindezzel szembesülnek, megijednek, és úgy érzik, hogy a gyermekük akadályozza őket a “normális” és zökkenőmentes életben. Úgy érzik, hogy a gyerekekkel együtt nem lehet csinálni semmit csak otthon ülni, mert abból nem lesz baj és idegesség. Ez a “gyerek csak akadály” hozzáállás sajnos előfordul, és én is találkoztam már nem egy ilyen családdal. Ott nincsenek közös nyaralások, utazások, és így nincsenek közös élmények sem. A szülők meg sem próbálják a fent említett helyzeteket megoldani, hanem egyszerűen kizárják annak lehetőségét, hogy ilyen helyzetbe kerüljenek. Lehet, hogy így sokkal egyszerűbb az életük és problémamentes, de véleményem szerint ez a legrosszabb hozzáállás. Hiszen, aki gyermeket vállal az a sok öröm mellett sok nehézséget is vállal… De úgy gondolom, hogy megéri, még akkor is ha 20 percig tart egy kefírvásárlás…

A hozzászólások le vannak tiltva.