A szülés utáni depresszió, mint egy fajta mumus üldözi az anyákat, és könnyen rámondják mindenkire, hogy depis, aki egy kicsit is lehangoltabb, sírósabb és feszültebb. Pedig sok esetben egyszerűen csak arról van szó, hogy a szülés utáni első időszak – különösen az első gyermekes anyukák számára – számos új és addig ismeretlen feladatot, eseményt tartogat, és az újdonsült édesanya fáradt és kimerült. Nagyon fontosnak tartom a két állapot egyértelmű elhatárolását, mert sok anyuka szabadul meg nyomasztó terhétől, ha kiderül, hogy nem depressziós csak egyszerűen kimerült.

Az anyukák sok esetben a baby blues tüneteit (sírás, hangulatingadozás) rögtön szülés utáni depressziónak diagnosztizálják, és ezzel belekerülnek egy öngerjesztő folyamatba. Egyrészt bizonytalanná válnak magukkal szemben, hiszen nem igazán tudják, hogy most tényleg depressziósak-e vagy sem, másrészt szinte azonnal el kezdik magukat belelovalni ebbe az állapotba. Ilyenkor jönne jól valaki, aki megnyugtatná őket az alábbiakról. A gyakori „csak-úgy” sírdogálást okozhatja egyfelől a hormonszint drasztikus változása, másfelől a fáradtság és a kimerültség.

Hiszen ne feledjük: az anya nemrég van túl egy szülésen, amit szinte ki sem hevert, sem testileg, sem lelkileg, és ha első gyermekes édesanya, akkor otthon máris belekerül valami teljesen újba és szokatlanba. Minden pillanatban helyt kell állnia a baba gondozása-ellátása terén, bizonytalanság és rutintalanság jellemzi, és még éjszakánként is fel kell kelnie etetni, tehát szó sincs nagy pihenésekről, alvásokról. Mindezen túl a hormonszint drámai hullámzása is (önmagában) érzelmi labilitást okoz. Ne csodálkozzunk, ha az anya fáradt és kimerült… Ez pedig pont elég ahhoz, hogy sokkal könnyebben elsírja magát mindenen, hiszen olyan nehéznek tűnik még egy kávéscsésze elmosogatása is, nemhogy a felelősség elviselése, amely a baba megszületésével együtt beköszöntött az életébe. Nem beszélve arról, hogy egy lemerült-kimerült szervezet idegállapota is pont ilyen, tehát sokkal feszültebb az ember lánya ilyenkor, nehéz boldognak és felszabadultnak lenni. A környezet, a család pedig mindebből csak azt szűri le, hogy az aranyos, kedves kismamából egy karikás szemű, kiabáló bőgőmasina lett, akivel nem lehet két értelmes szót beszélni. Valóban jól esne ilyenkor eldobni magunkat, és egy jó nagyot egyhuzamban aludni, de akkor meg azért néznének ránk ferde szemmel.

A szülés utáni depressziót számtalan egyéb tünet jellemzi, amelyek közül a legmarkánsabbak a külvilág, és ezzel együtt a baba iránti érdektelenség valamint a bárkivel való kapcsolatteremtési képesség hiánya. A két állapotban (depis/”csak” kimerült) egyaránt fellehető a hangulatingadozás, a kedvtelenség, és az ingerlékenység, mint tünet, de gondoljunk csak bele, ha az ember fáradt, mert nem tudta magát már napok óta kipihenni, akkor nem igazán hozza lázba a kispárnáján kívül semmi.

Lássuk be:

HA EGY ANYA FÁRADT ÉS KIMERÜLT, AKKOR KÖNNYEN PRODUKÁLHAT OLYAN TÜNETEKET, MINTHA SZÜLÉS UTÁNI DEPRESSZIÓBAN SZENVEDNE…

A legegyszerűbben vitaminpótlással, és napközbeni alvásokkal (amikor a baba is alszik) lehet ezen az állapoton javítani. Inkább legyen tele mosatlannal a mosogató, minthogy ragyogjon a lakás akár a végkimerültség árán is…

Ha úgy érzed segítségre van szükséged, keress meg minket bátran,
részletek az Egyéni segítség menüpont alatt.

•