Miért van az, hogy egy-egy anyuka belefárad a mindennapokba?
Mi okozza az anyukáknál a kiábrándultságot a családi életből?
Miért válik állandó stresszforrássá az, aminek
inkább erőt adónak kellene lennie?

Hogyan törik össze a családi életről megálmodott rózsaszín álom?

Amikor az ember lánya az első gyermekét várja, akkor még fogalma sincs arról, hogy mennyire megváltozik majd az élete a baba megszületése után. Arra meg végképp nem tud (mert nem lehet) felkészülni, hogy több gyermek esetén ez a változás még markánsabb lesz. De pontosan mire is kellene felkészíteni a leendő anyukákat, és a nagycsaládra vágyókat? Melyek azok az igazán valóságos jellemzők, amelyek sokszor a rózsaszín álmokat egy csapásra összetörik?

A családi élet valóságos jellemzői

A gyerekekkel való élet – a rengeteg öröm mellett – sok lemondást is igényel. Ezt sokat hallani mindenfelé, de hogy ez pontosan mit is jelent, azt nem igazán fejti ki senki. Pedig a hétköznapok kijózanító valósága bizony sok anyukát kétségbe ejt. Mire is gondolok? A gyerekek ellátása, és a családi élet fenntartása bizony egy folyamatos családi mókuskerék, amelyben sokszor nehéz megtalálni újra önmagunkat és a lelkesedésünket. A kisgyermekek nevelése és a háztartás vezetése nagyon megterhelő tud lenni, ha mellette nincs más lehetőség az örömteli pihenésre. És sok esetben erre nagyon kicsi esély van. Hiszen ezek a feladatok egész napos elfoglaltságot igényelnek, mindennap-szünet nélkül. Sok esetben a szülőket ez a tény nagyon meglepi, amikor szembetalálkoznak vele. Nem igazán gondolkoznak erről a családalapítás előtt. Ez egy kicsit olyan, mint maga a szülés. Nem lehet rá előre felkészülni, hiszen nem tudjuk, hogy mit hoz ki belőlünk ez az új helyzet. A gyerekek állandó felügyeletet és törődést igényelnek, a házimunka pedig – mindannyian tudjuk – soha véget nem érő szélmalomharc, amelynek megbecsülése és elismertsége egyenlő a nullával. Ám pontosan emiatt kerülnek az anyukák komoly lelki válságba, amikor úgy érzik, hogy nem bírják tovább az állandó – szünet nélküli terhelést.

Hol lehet a probléma gyökere?

Ezzel szemben munka közben – akár az ebédszünetben – jól esik egy kis csevegés, és a munkaidő leteltét követően pedig a megérdemelt szusszanás. Kisgyermekekkel mindez szóba sem jöhet, hiszen 0-24 óráig tart a műszak. Ráadásul manapság olyan korszakot élünk, ahol nagyon sok lehetőség adódik a különórák, szabadidős tevékenységek esetében, és sok esetben már-már státuszszimbólummá válik, hogy ki mit választ (babajoga, óvodai angolóra, karate, úszás stb.). Mindezen túl a topanyuka képe köszön ránk mindenhol, aki sminkben, 50 kilósan, csini ruhában, frissen-kipihenten, mosolyogva rohan gyermekéhez. De nemcsak a környezeti hatások rónak plusz terhet az anyákra, hanem a saját teljesítőképességük határainak túlbecsülése is fájdalmas felismerést hozhat. Ugyanis a “nekem is bírnom kell” hozzáállás könnyen összeomláshoz vezethet. Főleg akkor, ha az anyuka kislány korától fogva azt látta, hogy a családi élet 3-4 gyermekkel nem okozhat gondot…

Mi a megoldás?

Kapcsolódó témák ◊ ◊ ◊ ◊ Óriási felelősség van rajtam
Mágikus gondolkodás és dackorszak

Ha még csak a gyermektervezés fázisában vagyunk, érdemes beszélgetni (nagy)családos ismerősökkel. Akár elmenni hozzájuk, és egy fél napot eltölteni velük, hogy valamennyire belelássunk az életükbe. Ez most lehet, hogy nagyon szokatlan tanácsnak tűnik, de a szakemberek szerint is van értelme egy ilyen fajta tapasztalatgyűjtésnek.

Ha már nyakig benne vagyunk a családi életben, és 2-3 kisgyermek is van körülöttünk, akkor érdemes egy picit megállni. Muszáj annyi időt szánni magunkra, hogy átgondoljuk a következőket:

Mi az, ami a LEGFŐBB PROBLÉMÁT okozza? Mi lehet a belefásulás, kiábrándultság valódi oka? Mi a probléma gyökere? A túl sok feladat, a kevés segítség, a feltöltődés hiánya, az “ennek soha nincs vége” érzés?

♦ Melyek a STRESSZCSAPDÁIM? Melyek azok a helyzetek, amelyek különösen nagy lelki megterhelést jelentenek? Hogyan tudnék ezen változtatni, könnyíteni?

♦ Mit szeretnék ÉN? nem a család, nem a társam, nem a gyerekek.. hanem ÉN (ugyanis sokszor az anyukák a saját igényeiket teljesen leépítik, és feloldódnak a családjuk ellátásában). Min szeretnék változtatni? Ki tud ebben segíteni?

♦ Mi az, ami MINDEN NAP feltöltődést ad? (lehet, hogy a teendők száma miatt csak apró dolgok jöhetnek szóba, de valamit akkor is kell találni pl. amíg a gyerekek alszanak elolvasok 5 oldalt a kedvenc könyvemből, sütök egy muffint stb., mindegy mi az, de kapcsoljon ki, adjon feltöltődést)

Adjunk lehetőséget arra, hogy az anyaság valóban öröm legyen számunkra, és gyermekeink is ezt lássák rajtunk…

Irodalom: Mahler-Mussal: Kimerült szülők


Hozzászólások

Összetört álmok, kiábrándult anyukák — Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük