A női bajok általánosságban arra utalnak, hogy nehezen fogadom el azt a tényt, hogy Nő vagyok.

Azt sem tudom, hogyan jutassam kifejezésre a nőiségemet. Félelemmel tölt el, hogy úgy cselekedjek, ahogy azt tőlem, mint nőtől elvárják. Félek egy esetleges alávetettségtől. Pedig olyan nők mellett nőttem fel, akik „erős kezűek” lehettek, akik a döntéseket hozták, viselték a nadrágot. Vagy olyan környezetben nőttem fel, ahol a nők alávetett szerepben éltek, saját személyiségükről pedig lemondtak?

Tudatosítom magamban, hogy a neveltetésem miatt sokkal inkább a férfias oldalamra fektettem a hangsúlyt, vagy az is lehetséges, hogy az alávetettséggel szöges ellentétben sokkal inkább önmagam voltam, és a női oldalam kárára inkább a férfias oldalamat fejlesztettem. Mostantól kezdve elfogadom női mivoltomat, mivel nőként teljes vagyok, és kifejezésre juttatom az érzéseimet. Lehetek egyszerre erős, és képes a gyengédségre, szeretetre, megértésre. Megélem női mivoltomat, amelynek alapvető szerepei a befogadás, az elfogadás, és a gondoskodás. (Szemben a férfi szerepekkel, amelyek a vezetés, irányítás, kiáramoltatás.) Minden nőnek megvan a saját módja arra, hogyan fejezi ki a nőiességét, nekem is ki kell választanom a számomra leginkább megfelelőt. Akkor rájövök majd, mennyire boldoggá tesz az, hogy nő vagyok.

NŐI PRINCÍPIUM

Legyek akár férfi, akár nő, az agyam jobb féltekéje és a testem bal fele a női princípiumot (a jint) jelképezik, (mivel az anyánk megnyílvánulása bennünk testünk ezen fele) amely a kreativitás, a művészi hajlamok, az együttérzés, a befogadóképesség, az érzelmek és az intuíció székhelye. A gyengédség, az érzékenység, a harmónia, a szépség és a tisztaság is ide tartozik. A legnagyobb nehézséget számomra az érzelmeim kifejezése jelenti. Jó érzéssel tölt el, amikor megvigasztalok valakit? Képes vagyok azt mondani: „szeretlek”, „fáj valami”? Nem érzem jól magam, ha én vagyok az, aki kap, főleg, ha szeretetről van szó?

Akár akarom, akár nem, a női princípium a részemet képezi. A feminin oldalamhoz való viszonyom közvetlen kapcsolatban van az életemben jelen levő nőkhöz fűződő viszonyommal: anyámmal, lányommal, barátnőmmel. A nőiességem, feminin oldalam kifejezési módja (hogy ez nehezen vagy könnyen megy-e) nagyban függ a szülői modelltől és attól, hogyan azonosulok egyik vagy másik szülőmmel.

Ezzel összefüggésben pedig testünk jobb oldala, és a bal agyféltekénk az apai “örökségünk” (a férfi princípium).

Forrás: Jacques Martel, Lelki eredetű betegségek lexikona, 2010

•