avagy az anya-lánya kapcsolat jelentősége

A saját anyaságunkat, anyai mivoltunkat – ha akarjuk, ha nem, de – alapvetően meghatározza az édesanyánkhoz fűződő kapcsolatunk. Miért? Mert azok a (jó és rossz) viselkedési minták, amelyeket anyánk tanúsított felénk, óhatatlanul is belénk “égtek”. Az egész várandósságunkat, anyává válásunkat végigkísérik ezek az emlékek, és a legtöbb esetben mi is ugyanúgy viselkedünk a saját gyermekünkkel. (Nem beszélve arról, hogy miután mi magunk is anyák leszünk, természetszerűleg új alapokra helyeződik a saját édesanyánkkal való kapcsolatunk.) De nézzük végig alaposabban ezeket az állomásokat:

A várandósság idején a kismama a “lelki áttetszőség” állapotába kerül. Ez azt jelenti, hogy a leendő anyuka ilyenkor sokkal könnyebben hozzáfér minden tudat alatt elfojtott gyermekkori emlékéhez, sérelméhez, és ezek kendőzetlenül a felszínre kerülnek. Ebben az időszakban az édesanyjához való viszonyulás is cenzúrázatlanul napvilágra kerül, amely bizony felkavaró is lehet, ha nem volt kiegyensúlyozott a kapcsolat. Az olyan gyerekkori sebek, mint az el nem fogadottság, a feltételhez kötött szeretet tényének felismerése, és feldolgozása a babavárás ideje alatt komoly kihívást jelenthet. Sokszor jól jönne egy kis segítség ehhez, hiszen ez akár az egész várandósság lelki hátterét meghatározhatja…

A szülés során is könnyen visszaköszönhet a múlt, hiszen számtalan eset szól arról, hogy a kismama a gyermeke születése során a saját születésekor fennálló (jó vagy rossz) körülményeket tapasztalja meg (újra).  Egy közismert sztár egyszer arról nyilatkozott, hogy azért nem vállal saját gyermeket, mert ő maga – annak idején – nagyon nehezen, és már kishiján oxigénhiányos állapotban született meg. Ez az élmény tudat alatt benne van, és nagyon fél attól, hogy ha ő is gyermeket vállalna, akkor ez a rossz élmény megismétlődne, és a babája ugyanilyen nehézségeket élne át a születés során.

A szülés utáni első időszakban kialakuló depresszió egyik kiváltó oka a rossz anya-lánya kapcsolat. Miért? Mert a frissen szült anya a saját anyai mivolta okán ilyenkor valóságosan is szembesül a saját gyermekkorával, valamint a szüleihez – elsősorban az édesanyjához fűződő rossz emlékekkel. Különösen a szülés utáni első időszakban, amikor a kismamák nagyon érzékenyek, egy ilyen rossz anya-lánya kapcsolat, és annak felismerése – nagyon kijózanító, de ugyanakkor depresszióba torkolló is lehet. Volt olyan eset, amikor az anyuka (akkor már nagymama) még akkor is terrorizálta lelkileg a lányát, amikor az már gyermekágyi depresszió miatt orvosi kezelés alatt állt.

Ugyanakkor számtalan példa van (sajnos) arra is, hogy ezt a rossz mintát – még akkor is, ha az anya tisztában van vele, hogy nem volt jó és kiegyensúlyozott kapcsolata a saját édesanyjával – akaratlanul is de továbbadja. Nehéz egy rossz minta helyett egy jót adni, de szerencsére sokszor mégis sikerül. Ezt a “mintaváltást” sok esetben megelőzi egy fájdalmas lelki felismerés, amikor az anya szembesül a valósággal, az el nem fogadottsággal, és a szeretethiánnyal. Fájdalmas pillanatok ezek, de utat nyitnak a változtatásra, és ahhoz, hogy saját gyermekének példás anyai szeretetben gazdag gyermekkora legyen.

Amint látjuk a saját anyánkhoz fűződő kapcsolatunknak a gyermekvállalás különböző időszakában egyaránt meghatározó szerepe van. Jó, ha mindezzel tisztában vagyunk, és ha szükséges, merjünk segítséget kérni a “mintaváltáshoz”, ezzel lehetőséget adva gyermekeinknek a boldog gyermekkorhoz.

•