Az anyaság lelki-érzelmi oldalára az első gyermeküket váró kismamákat sehol nem készítik fel. Amikor a kislányomat vártam, én is számos könyvet elolvastam a várandósságról, a babaápolásról, gondozásról, a szülés folyamatáról, de az anyaság érzelmi oldaláról  egy sort sem írtak sehol. Pedig ez ugyanolyan fontos, mint az előbb felsorolt témák. Sőt, ez nagyban befolyásol minden mást. Erre ugyanolyan jó lenne felkészíteni, vagy legalábbis megpróbálni felkészíteni a leendő anyukákat, mint például a szoptatásra. Miért mondom ezt, miért tartom ezt ennyire fontosnak?

Saját tapasztalatból tudom, hogy mennyire “viharos” a szülés utáni első időszak, és milyen sok olyan momentum van, amellyel akkor szembesül először a szülőpár. A babavárás remélhetőleg nyugalmas hónapjai alatt van idő mindent előkészíteni a baba érkezésére. De amikor eljön a szülés ideje, onnantól kezdve nagyon felpörögnek az események. És ezek az események lelkileg is komoly horderővel bírnak, és nemcsak egy van belőlük, hanem sok egymás után. Mire gondolok?

1. A szülés önmagában traumatikus esemény, akár jó, akár rossz értelemben is, de így van. Ez egy olyan történés egy nő életében, amelynek a feldolgozása akár hónapokig is eltarthat. Itt nemcsak annyiról van szó, hogy leugrunk a sarki boltba két kifliért, hanem életet adunk egy babának. Óriási dolog, és pont emiatt nem lehet rajta két nap alatt lelkileg sem túllépni. Főleg ha nem úgy sikerül a szülés, ahogy azt előre megterveztük..

2. A kórházban töltött pár nap szintén nem egy szokványos esemény. Jó esetben ritkán fordulunk meg kórházban, és reméljük akkor is csak látogatóként, így az ott eltöltött 3-4 nap alatt számos olyan impulzus érhet minket, amely szokatlan, és úgymond “meg kell emészteni.”

3. A hazaérkezés a babával, és az első napok otthon egyfelől felemelő érzés a kórház után, viszont rengeteg új dolgot is hoz magával. A szoptatás, a pelenkázás, a fürdetés, a baba sírásának megfejtése, az alvás mind olyan megoldandó, egymást követő, állandó feladat, amely az első gyermeknél (de talán a többedik esetében is) komoly kihívást jelent.

4. A szülés után testileg is regenerálódni kell az anyukának, amelyhez idő kell. Mindannyian mások vagyunk, kinek előbb – kinek később sikerül fizikailag is helyrejönnie.

Amint látjuk ez a sok hatás, impulzus EGYMÁS UTÁN, pár nap leforgása alatt éri az anyákat!!! Nagyon rövid idő alatt, nagyon sok feldolgozandó esemény történik. Ne csodálkozzunk, ha mindehhez időre van szükségünk, és nem azonnal találjuk meg újra a lelki egyensúlyunkat. Véleményem szerint ezeket a folyamatokat sokkal jobban tudatosítani kellene a kismamákban – már csak azért is, mert a komoly testi igénybevétel mellett ugyanolyan nagy lelki igénybevételt is jelentenek.

Azonban azt se felejtsük el, hogy amikor a szülés ideje elérkezik, és kezdetét veszi ez az eseménydús időszak, egy olyan lelki állapottal érkezünk oda, amely nagymértékben befolyásolja azt, hogy ezeket az eseményeket, hogyan sikerül lelkileg megélnünk és befogadnunk. Nem mindegy, hogy milyen gyermekkori sérelmekkel, anyaképpel, elvárásokkal kerülünk bele ezekbe a helyzetekbe. Véleményem szerint egy önmagával lelki egyensúlyban lévő kismamát is kizökkentenek az első napok-hetek, hát még azokat az anyukákat, akik valamilyen lelki terhet cipelnek magukkal. Ezek után ne lepődjünk meg azon, hogy olyan sok friss Anyánál jelentkeznek erőteljes hangulatváltozások a szülést követő időszakban. Minderről bővebben itt olvashatsz…>>>

•