“Azt gondoltam, hogy ha végre kismama leszek, akkor hatalmas boldogság fog eltölteni, de ehelyett naphosszat csak merengek, és néha minden ok nélkül sírni kezdek…” mondta az egyik ismerősöm, amikor az első kislányát várta.

Ki ne érezte volna azt kismamaként, hogy elege van az egész világból és legszívesebben megállítaná a Földet és leszállna róla? A környezetünk ilyenkor azt várja el tőlünk, hogy mennyei boldogság lengjen körül minket, pedig valójában a hormonok tombolása és az állandó kedélyhullámzás az, ami a jellemző. De mi ennek az oka? Mik ezek a lelki folyamatok, amelyek  megzilálják az emberlányát az amúgy sem könnyű pocakos hónapok alatt?

Mit jelent a lelki áttetszőség állapota?

Monique Bydlowski francia pszichiáter a babavárás időszakát úgy fogalmazta meg, hogy a várandós nő a “lelki áttetszőség” állapotába kerül. Ez azt jelenti, hogy a leendő anyuka ilyenkor sokkal könnyebben hozzáfér minden tudat alatt elfojtott gyermekkori emlékéhez, sérelméhez. Amelyeket amúgy a tudat gondosan elrejt – azok fájdalmas és felkavaró volta miatt – az most mind a felszínre kerül. De nemcsak a gyermekkori sérelmek, hanem a saját szüleihez, és különösen az édesanyjához való viszonyulása is cenzúrázatlanul napvilágra kerül. Ez okozza sokszor a megmagyarázhatatlan szomorúságot, kedélyhullámzást, és a felkavart lelkiállapotot.

Miért kerülnek ilyen lelki állapotba a kismamák?

Mert ennek a különleges lelki állapotnak célja van, mégpedig az, hogy a kismama – a tudat alatt elnyomott sérelmek felidézésével – kénytelen újra átélni ezen múltbeli történéseket, újraértékelni, feldolgozni azokat, és ily módon (remélhetőleg) továbblépni rajtuk. Ez egy hosszú folyamat, de pont abban segít, hogy a sokszor fájó emlékek hatása alól felszabaduljon végre. De van olyan eset is, amikor a leendő anyuka nem képes erre, nem tudja feldolgozni az őt ért sérelmeket, mert annyira fájdalmasak, nem tud lelkileg felülemelkedni és továbblépni. Ilyenkor külső segítségre van szükség. Ugyanis ha nem történik meg ez a letisztulás akkor cipeli magával tovább ezeket a terheket, és akár a szülés utáni depresszió kialakulásához is elvezethet. A szüléssel a lelki áttetszőség állapota megszűnik, a tudattalan kapuja bezárul, viszont amíg gyermekünk fel nem nő, addig folyamatosan  saját gyermekkorunkkal és az ott megélt akár jó – akár rossz emlékekkel szembesülünk.

Ez az elmélet valamelyest talán magyarázatot ad az ilyenkor jellemző lelki állapotra. Valakinél észrevétlenül jelentkezik, van akinél erőteljesebben. De az is elképzelhető, hogy a szülést követően kap értelmet ez az egész jelenség. “Mióta megszületett a kisbabám semminek nem tudok örülni, egész nap csak sírok, és az anyámat látni sem akarom, nem bírom elviselni… Elegem van abból, hogy mindig megmondja, mit tegyek, nem képes felnőttként kezelni még most sem. Gyermekkoromban is egyfolytában uralkodott rajtam, soha nem lehettem önmagam” – mondja egy anyuka, aki saját maga is meglepődött az érzésein, hiszen addig alapjaiban véve jó kapcsolatot ápolt édesanyjával, de mégis komoly depresszióba esett szülés után… Az anya-lánya kapcsolat szinte mindig újraértékelődik a várandósság során. Talán itt jelentkezik a valóságban a legmarkánsabban a lelki áttetszőség állapota…

Ehhez kapcsolódik a szülés közeledtével az elsődleges anyai elmerülés állapota, amelyről itt olvashatsz bővebben … >>>

Irodalom: Antoine C., A terhesség és az anyaság pszichológiája

•