Sokszor halljuk azt, hogy az anyai szeretet, és az anyával való stabil érzelmi kapcsolat megóvja a gyerekeket a rendellenes fejlődés következményeitől, még akkor is, ha  a körülmények ez utóbbit sejtetik. Az, hogy ez mennyire így van az alábbi megfigyelés is bebizonyította úgy 30-40 évvel ezelőtt.

Egy albán kisfalu, és a lekötözött csecsemők

Egy albániai kisfaluba utazott 2 bécsi pszichológusnő (L. Danzinger és L. Frankl). Ott az volt a jellemző, hogy a lakóházak ablak nélkül épültek, egy világos és több kisebb teljesen sötét helyiségből álltak. A csecsemők életük első évét túlnyomórészt egy ilyen sötét szobában töltötték, méghozzá teljesen lekötözve!  Egy-egy baba egy-egy fabölcsőben feküdt, kis lábait keresztbe rakták és összekötözték. Kezeit ugyanígy keresztberakva egymáshoz kötözték. Csak a fürdés alkalmával oldozták el, de azt sem mindennap. Édesanyja úgy szoptatta meg, hogy a bölcsőt oldalra fordította vele együtt és mellbimbóját a szájába helyezte. Ha ki is vitték a napfényre, fejét letakarták egy kendővel. Mindez a tartásmód régi vallási előírások, és ősi hiedelmek sokaságán alapult.

Ezenkívül az albán csecsemőnek nem voltak játékai, és ilyen módon tárgyi ingerek egyáltalán nem érték. Nem ismerte a csörgőt és a labdát sem. Ilyeneket nem tettek mellé a bölcsőbe. Sőt, a gyerekek később sem kaptak ilyen játékokat. Viszont az anya ebben az időszakban végig szoptatta a babát, ha sírt-rögtön odament hozzá, amikor nem volt más dolga, kivitte magával a világos helyiségbe, ott ringatta a bölcsőt, és énekelt neki, beszélt hozzá. Ahogy fogalmazott a két pszichológusnő, az anya “csak önmagát adta.” Ezenfelül egész nap szüntelen jövés-menés volt a jellemző ezekben a házakban, hiszen nagy családok laktak együtt.

Amint látjuk ezeknek a babáknak az életét kettősség jellemzi. Egyrészt a mozgás, és  a tárgyi ingerek hiánya, másrészt az óriási mértékű szociális inger az anya állandó jelenlétével.

Amikor a vizsgálat során kioldozták a csecsemőket, és tárgyakat adtak a kezükbe, a kezdeti nehézségeket hamar áthidalták, gyorsan behozták mozgásbeli lemaradásukat.

Mi a magyarázata ennek?

Ezek a csecsemők érzelmileg gazdagok és a kontaktuskészség területén nagyon fejlettek voltak. Egyáltalán nem jellemezte őket a sivárság, mert bár nem kerültek korábban tárgyakkal kapcsolatba, de édesanyjuk állandó jelenléte sokkal meghatározóbb volt számukra, mint bármilyen csörgő. Mindez megmutatkozott abban is, hogy a kioldozásukat követően – az anyjukkal való szoros érzelmi kapcsolat hatására – érzelmileg motiváltak maradtak a környezetük dolgai iránt, és képesek voltak könnyen behozni mozgásbeli lemaradásukat. Tehát elmondható, hogy a tárgyi ingerek hiánya nem vezet olyan fejlődési zavarokhoz, mint a szociális ingerek hiánya. Ez olyannyira így van, hogy az anya nélkül nevelkedett gyerekeknek pedig hiába vannak játékaik, mégis fejlődési zavar jellemzi őket…

Összességében levonható az a következtetés, hogy “az anya jelenlétével létrejött emocionális légkörben még a kedvezőtlen hatásokkal szemben is védettebbek a gyerekek”…

Irodalom: Mérei-V.Binét: Gyermeklélektan

•