♦

Nem megy… Nincs elég tejem… Állandóan fejnem kell… Teát iszom, tejszaporító bogyót szedek és mégsincs elég… Mindketten csak szenvedünk…

Aki akar, az tud szoptatni. Aki császárral szül, annak sokkal nehezebb lesz..Minden fejben dől el…

♦

Ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket nagyon sokszor hallok én is a környezetemben… Számtalan történet szól arról, hogy egy anyuka mennyit küzdött azért, hogy szoptatni tudjon, és arról is, hogy valaki egy legyintéssel és nincs-elég-tejem kijelentéssel elintézi a dolgot… Ismerek olyan családot, ahol az első gyermeknél a jelenleg kapható összes tejszaporító praktikát kipróbálta az anyuka  és mégsem sikerült neki szoptatni, majd a második gyermékénél mindenféle csodaszer nélkül annyi teje volt, hogy még adott is le belőle.

De miért vált mumussá az, amely alapvetően ösztönösen kell, hogy működjön???

Ősidők óta egy nő a társadalom szemében akkor igazán nő, ha gyermeket tud szülni… Ha ezzel nincs probléma, akkor a következő nagy fokmérő a szoptatás. Különösen az utóbbi években a szoptatás újra virágkorát éli… Óriási mennyiségű szakirodalom áll rendelkezésre e témában, de sokszor ez sem oldja meg azt az alapvető problémát, hogy nem sikerül szoptatni a babát. Mi áll mindennek a hátterében? Mik lehetnek azok a lelki tényezők, amik gátolják ennek sikerét?

A szoptatásnak ez a túlzott misztifikálása egyáltalán nem könnyíti meg az anyukák helyzetét. Mostanság a szuperanyuka képe köszön vissza ránk mindenhol, és ebbe nem fér bele az, hogy valaki nem tud szoptatni… A babákkal kapcsolatos magazinok is ezt szajkózzák oldalakon keresztül, és ezzel sokszor többet ártanak, mint használnak. Ha jobban belegondolunk akkor ez egy ugyanolyan ösztönös dolog, mint maga a szülés, de ez a hamis társadalmi kép és nagyfokú elvárás sokszor pont az ellenkező hatást váltja ki az anyákból. Az a nagy lelki teher és nyomás, hogy “márpedig nekem szoptatnom kell, ha törik-ha szakad”, gátat szab az amúgy természetes folyamatoknak és hatalmas kínlódást vált ki.

A szülés után az anyukák amúgy is bizonytalanabbak és ha már mindjárt az elején azzal szembesülnek, hogy problémás a szoptatás (márpedig ennek sikerülnie kell), akkor az igencsak elkeserítő. Ezek után könnyű bekerülni egy ördögi körbe, hiszen az idegi-lelki állapot hat a tejtermelésre és ha nincs elég tej, akkor az anyuka stresszessé válik és ez a görcsös akarás pedig nem igazán segíti elő a fokozott tejképződést…

Nem vagyunk egyformák.. Van olyan anya, aki igenis érzékenyebb ezekre a társadalmi hangokra és elvárásokra, van akit nem érdekel egyáltalán és vígan szoptat. Nem is beszélve a császármetszéssel szült anyukákról, akik közül sokan már azt is nehezen tudják feldolgozni, hogy ilyen módon hozták világra gyermeküket, ráadásul még meg is bélyegzik őket előre, hogy nekik nehezebben fog menni… Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a lelki hozzáállásunk most is sok mindent befolyásol. Ahogy a meddőség hátterében is állhatnak lelki okok, ugyanúgy okozhatnak sikertelenséget itt is. Hányszor hallani olyat, hogy az anyukát súlyos trauma éri (pl. hirtelen halál eset) és szinte azonnal elapad a teje…

Hogyan győzzük le a Mumust?

Bízzunk az anyai ösztöneikben, bízzunk abban, hogy a testünk tudja mi a dolga. És bízzunk a kisbabánkban is, aki szintén egy ösztönös tudással van megáldva e téren. A szülés utáni első időszak az egymásra hangolódás időszaka, amely nem megy egyik napról a másikra. Adjunk időt magunknak és a babánknak, és semmiképpen se keseredjünk el mindjárt az elején, ha nem úgy sikerül minden, ahogy elterveztük. Jó az, hogy vannak egyéb sikerre vezető módszerek, de nem biztos, hogy azonnal ezekhez kellene nyúlni. A görcsös akarás sokszor nem vezet eredményre, viszont a természetes lazaság annál inkább. Több helyről hallani olyat, hogy az anyuka kitartásának köszönhetően beindult szépen a szoptatás természetes folyamata, és nagyon boldog volt, hogy nem adta fel… Megéri kitartónak és türelmesnek lennünk, mert  mindannyian tudjuk, hogy  a szoptatás nem csak egyszerűen a baba táplálása, hanem jóval több annál…

Az én véleményem szerint a természetes lazaság mellett
három dolog szükséges a szoptatáshoz.

EVÉS + IVÁS + ALVÁS

Ugyanis alvás alatt abból lesz anyatej, amit megeszünk és megiszunk. Ha mégsem sikerül, és olyan erőltetetté válik mindez, akkor érdemes megnézni a lelki hátteret is. Előfordul ugyanis, hogy egy téves hiedelem akadályozza a folyamatokat, amin pedig könnyen lehet segíteni. Erről bővebben itt.

•