Ez igazi spirituális téma, csak erős idegzetűeknek ajánlom :). Aki jártas a spiritualitás világában azok számára ez nem meghökkentő, de akik más külső hitrendszereket vallanak, azoknak ez talán túl meredek. Pedig egész létünk benne van, és sok mindent megmagyaráz.

A Teremtő megnyilvánulásként mi magunk is, a MAGunkban eredendően Szeretet vagyunk, úgy ahogy az egész Kozmoszt a Szeretet energiája élteti és hozta létre. A lélekMAGunkban most is ott van eredeti lényünk, amely színtiszta Szeretetből áll. A lélek azért születik a Földre, ebbe a 3. dimenziós világba, hogy tapasztaljon. Megtapasztalja a Szeretetet térben is időben. Azonban, az első testet öltései során a tapasztalások alkalmával előfordult, hogy nem a szeretet útját választotta, hanem a félelemét. Ott egy-egy ilyen megrekedésnél, a lélek kibillent az egyensúlyából, amely utána helyrehozást kíván. Sokan ezt hívják karmának. A karma, amely az ok-okozat törvénye, erről az egyensúly helyreállításról szól. Ezért vándorol a lélek életről-életre és ölt testet, hogy az egyensúlyt helyreállítsa. Ez a lélekfejlődés folyamata.

Amikor véget ér 1-1 földi élete, utána számot vet magával, megnézi mit sikerült fejlődnie, és amennyiben szükséges, akkor megtervezi a következő testet öltését. Kiválasztja a szüleit (és ezzel a tágabb családot is), mégpedig aszerint, hogy mi lesz a fő lélekfejlődési életfaladata. A feladatával kompatibilis szülőpár és család kerül kiválasztásra, ugyanis ez a közeg az, amely beaktiválja ezt a feladatot. Ezek a feladatok mindig az Önszeretettel, tehát a MAG állapotunktól való eltérésünk helyrehozásával kapcsolatos, és rendszerint az a lényege (nagyon nagy vonalakban megfogalmazva), hogy ne a külső (fizikai) dolgokban keressük a szeretetet és a biztonságot, hanem önmagunkban. Ezenkívül a lélek megtervezi élete főbb állomásait és szereplőit.

A lélek mindig szabadon dönt arról, hogy mikor és hogyan akar megszületni. Ezért van az sokszor, hogy az Anya eltervezi, hogyan fog megszületni a babája, de a baba teljesen másképp jön a világra. És mindig úgy, ahogy arra neki szüksége van. A baba érkezésével megnyílik egy dimenziókapu, hiszen egy magasabb dimenzióból születik le valaki a fizikai síkra, és ezért van az, hogy általában valaki eltávozik az élők sorából. Egy jön, egy megy… tartja a népi mondás, amely erre utal.

Tehát a gyermek választja a szüleit. Mi választottuk a szüleinket, és ők választották a saját szüleiket. Bizony, bármennyire fájdalmas, nehéz és sérelmekkel terhes is a szüleinkkel való kapcsolatunk, mi választottuk őket. És pont azért ilyen nehéz, mert lélekfejlődési szempontból ezt vállaltuk, ez kell a fejlődési feladatunkhoz. Földi életünk után számot vetünk azzal is, hogy sikerült-e megbocsátanunk egymásnak. Ezért nem mindegy, hogy mennyi haragot és dühöt cipelünk a szívünkben, ugyanis ezek a megrekedt érzelmek “mennek velünk” tovább, egészen addig amíg a megbocsátás fényében ki nem oldódnak. Ezért bátorítok minden hozzám fordulót arra, hogy bocsásson meg a szüleinek, engedje el a szívéből a feléjük érzett dühöt, haragot, és jusson el esetükben a megbékélés állapotába.

 

A hozzászólások le vannak tiltva.